ERDÉLYI KIRÁNDULÁS

BESZÁMOLÓ

ERDÉLYI ’56-OS MEGEMLÉKEZÉSSEL EGYBEKAPCSOLT KIRÁNDULÁS

Huszonnyolc középiskolásunk mellett (a nagyobbak közül) tizennyolc általános iskolás tanulónak is lehetőséget tudtunk adni. A csoporttal három kísérőtanár utazott. Buszt a Süveges Kft.-től rendeltünk.Méhkeréknél mentünk át a határon, így Arany János szülővárosát, Nagyszalontát és Nagyváradot, ahol Ady Endre töltött emlékezetes éveket. Erdély kapuja, a Királyhágó nagy látványa lenyűgöző volt számunkra. Útközben a Tordai hasadék is megjelent előttünk, így – kapva az alkalmon – a helyhez kapcsolódó mondákat, legendákat felidéztük tanulóinknak.

Az utazás további szakaszaiban is szép tájban gyönyörködhettünk. Este fél kilenckor (ottani idő szerint) érkeztünk meg. Elfoglaltuk a szállást, majd vacsorázást követő pihenésre tértünk.

Másnap (okt. 23.) délelőtt megtekintettük Székelyudvarhely nevezetességeit (Bethlen-tér, Szoborpark – Emlékezés Parkja, Városháza, református templom, ferences templom, Tamási Áron Gimnázium), majd részt vettünk véglátóinkkal, a Móra Ferenc Általános Iskolával a közös megemlékező ünnepélyünkön, amelynek keretében (az események felidézése mellett) egyik tanulónk Tamási Lajos: Piros a vér a pesti utcán című költeményt szavalta, valamint megemlékező beszédet mondhattam. Kora délután bekapcsolódtunk a városi megemlékező programokba. Először megtekinthettük a Váci múzeumból származó ’56-os életképeket, emlékképeket tartalmazó kiállítást; ezt követően a székelyudvarhelyi művelődési ház termében Vasszékelyek című filmet néztük meg közösen. A köszöntő gondolatok után elindult a filmvetítés, majd a dokumentumfilmben szereplők, emlékeiket felidézők köszöntését, „Vasszékely” díjátadását tekinthettük meg. Ezt követően következett a fáklyás felvonulás, amely a székelyudvarhelyi ferences templom mellett levő emlékműhöz vezetett. Ott (a zuhogó esőben is) nagyon színvonalas koszorúzási ünnepélyen vehettünk részt a polgármester ünnepi gondolatait követően. Megtiszteltetés volt számunkra, hogy mi is elhelyezhettük emlékkoszorúnkat.

Kedden reggel az utunk Ivóba vezetett, ahol egy kis vízi meghajtású fűrésztelep működését mutattak be nekünk, amely nagy érdeklődést keltett a fiataljainkban. Bár kissé esős idő volt, mégis – a tervezetteknek megfelelően túrázással folytatódott a programunk, elindultunk a Madarasi Hargitára. Először egy medvelest és etetőt tekintettünk meg, majd tovább haladtunk felfelé. Fent a tetőn már nem esett az eső, mert havazott, csodálatos havazási látványban lehetett részünk. Egyik vendéglőben megmelegedtünk, itt nagyon jólesett mindenkinek egy kis forró csoki, forró tea. Egy kis pihenés után elindultunk lefelé, a buszhoz. Túravezetőnek az egyik ottani testnevelő szakos kollégák kértük fel, aki nagyon jól ismeri a Hargitát.

Szerdán – gyönyörű, napsütéses időben – vendéglátó iskolánkkal együtt, két busszal indultunk kirándulásra, amelynek fő célja Mádéfalva, Gyilkos-tó és Békás-szoros volt. Útközben Máréfalváról tartottam ismertetőt a (műemlék) székelykapukról és a „Kőlik” barlangról, ill. ehhez kapcsolódóan a körtős kalács keletkezésének tatárjáráshoz kapcsolódó történetéről. A következő úti célunk Mádéfalva volt. Szintén ismertetés után a Mádéfalvi emlékműnél álltunk meg, hogy tiszteletünket tegyük a székely áldozatok előtt. A székelyudvarhelyi utaskísérőnk sokat mesélt az ottani táj jellegzetességeiről (pl. Egyes kő). A gyilkos-tónál szintén tartottunk egy kis tájékoztatót egyrészt az ottani környezetről, a tó kialakulásáról, másrészt pedig a Békás-szorosról is, amelynek keretében székely kiemelkedő túrateljesítményekről is szó esett, továbbá a Békás-szoros hegyi magaslatában elhelyezett keresztről is hallhattunk információkat. A Békás-szoros csodás látványát segítette a szép idő is. Alföldi gyerekeink számára csodálatos látványt nyújtott a táj szépsége. Hazafelé tartva a zeteváraljai víztározó tekintettük meg, a tó szélén, partján időzhettünk egy kicsit a gyerekekkel.

Csütörtökön reggel szomorúan elbúcsúztunk a székelyudvarhelyi iskolától, barátainktól, és elindultunk hazafelé – útközben beiktatva néhány megállót. Közülük kiemelkedők: Korondon székely népművészeti kiállításokon vásárolhattunk szuveníreket, emléktárgyakat, ajándékokat, majd Szovátát és a Medve-tót tekintettük meg. Ezt követően haladtunk tovább hazafelé.

Az út nagyon jó sikerült. Sikeresen, a tervezett időben érkeztünk haza, este fél kilenc körül. Nagyon jó program volt mindannyiunk számára. A tanulóink közül többen is megfogalmazták, hogy még vissza fognak menni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.