HATÁRTALANUL

A Határtalanul! program keretében 45 diákunk és 4 kísérőtanár vehetett részt nagyon értékes programokkal teli kirándulás Erdélyben. Ötnapos program keretében nagyon sok szép élményben lehetett részünk.

Az első napon, a csodálatos tájakon való utazás után Székelyföld szívébe, Székelyudvarhelyre érkeztünk, ahol a Hintó panzió finom vacsorával várt minket.

Másnap az úti cél Szováta és Parajd volt. Szovátán a különleges sós Medve-tó körül tettünk sétát. A Medve-tó a Szovátán található sókarszton létrejött heliotermikus tó, 1875-ben keletkezett, a világ legnagyobb heliotermikus tava. Alakja kiterített medvebőrre hasonlít, innen származik a neve. Sótartalma a felszínen 100 g/l, mélyebben 220-300 g/l. Vize a helioterm jelenség következtében 35°C-ra is felmelegszik 2 méter mélységig; de a tó kialakulásakor legmelegebb rétegében 80°C-ot is mértek. Parajdon a sóbányát kerestük fel, megismertük a bánya történetét és a sókitermelés hagyományos eszközeit. A bányában csodálatos látvány fogadott minket, az ottani kis kápolnában pedig együtt fohászkodtunk nemzetünkért, szeretteinkért. A parajdi kirakodóvásárban megnéztük, hogy milyen – sóval és sóbányászattal kapcsolatos – termékeket árusítanak, majd a Sószorosban sétáltunk, túráztunk, ahol a só különleges formáival ismerkedünk meg, mint például a felszínen kialakult barázdák, a sókarok, valamint borsós felszínű sókarfiolok. Visszafelé megálltunk Farkaslakán, ahol Tamási Áron sírjánál a legnagyobb székely népi íróra emlékezünk.

A következő napunk (szombati) fő programja a Madarasi Hargita volt. Előtte Szejkefürdő felé vettük az irányt, ahol felsétálunk Orbán Balázs sírjához. A Madarasi-Hargita tetejére túráztunk, Ivóból terepjáróval és traktorral tettük meg az út háromnegyed részét. Közeledve a tetőhöz nagy meglepetésünkre (októberben, alföldi gyerekek számára) csodálatos hóborította táj fogadott bennünket. (A gyerekek gyorsan kihasználhatták a lehetőséget egy hógolyózásra.) A székelyek emblematikus hegyét, a Hargita tetejét kopjafák, magyar nemzeti szalagok, a zarándokok által ácsolt keresztek százai díszítették, megható feliratokkal, a szülőföld szeretetének megható vallomásaival.

Vasárnapi programunk célja a híres Békás-szoros és Gyilkos-tó volt. Útközben megálltunk a Zetelaki víztározónál a tájban gyönyörködni. Megérkezve úti célunkhoz, Erdély legnevezetesebb természeti látnivalójához, a több száz méteres sziklafalak között kanyargó Békás-szorosba vezetett az utunk, majd a szoros bejárata előtti, legendákkal övezett, hegyomlás által keletkezett Gyilkos-tónál tettünk sétát, miközben megismerkedtünk a tó történetével. Visszafelé utazva Gyergyószentmiklóson sétáltunk – Gyergyószentmiklós az egykori Gyergyószék központja. Az egykori Piactér Erdély egyik legszebben parkosított kisvárosi főtere. Mai képe a 19-20. század fordulóján alakult ki, amikor emeletes épületeket húztak a helyi kézművesek kezdetleges házainak helyére. Megtekintettük a gyergyószentmiklósi örmény katolikus templomot, amely 1730 és 1734 között épült egy 1650 körüli kőkápolna felhasználásával. 1748-ban fallal és kerek tornyokkal erősítették meg. A barokk épület a Gyilkos-tó felé vezető út jobb oldalán áll.

Késő délután – hazatérve utunkról – bementünk a városba, ahol részt vehettünk egy ottani vasárnapi szentmisén is, majd este néptáncos foglalkozás, mulatság keretében mezőségi, széki és moldvai táncokat tanulhattunk.

Elérkezett a másnapi hazautazás. Útközben megálltunk Fehéregyházán “Petőfi kútjánál”. Sétáltunk Segesvár történelmi központjában, ahol napjainkig fennmaradtak a középkori német építészet műemlékei. Megtekinthettük Petőfi Sándor szobrát a Szent József római katolikus templom és a Csizmadia bástyák közötti kis parkban.

A csodálatos élményekkel gazdagodva, nagy örömmel érkeztünk haza. Meggyőződésem, hogy sok gyerek számára csodálatos élmény volt, és reménykedem benne, hogy közülük is sokan fognak még továbbra is Erdélyben kirándulni.

Mindák József