Intézményünk fenntartója a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulata. A szerzetesnővérek Schuszter Constantin püspök hívására 1908-ban érkeztek Kiskunfélegyházára, és megkezdték a fiatalok nevelését. Az intézményben elemi, polgári, tanítóképző, mezőgazdasági leányiskola is működött. Az intézmény virágkorának a II. világháború vetett végett. 1944-ben katonai célokra (hadikórház, fogolytábor) használták az épületet. Az 1946-ban a romos állapotban visszakapott épületet a lakosság segítséggel gyorsan felújították. 1948-ben viszont államosítás következett. 1950-ben a nővéreknek el kellet hagyniuk az iskolát és csak az 1989-es a rendszerváltást követően térhettek vissza. 1992-ben a nővérek a múlt hagyományaira alapozva elindították a Háziasszonyképzőt, mely 1995-ben szükségessé tette a kollégium elindítását is. Idén január 30-án ünnepeltük kollégiumunk fennállásának 24. születésnapját.
További képekért klikk ide!

Az idei Ökumenikus Imahét országosan 2019. január 20 – 27. között került megrendezésre. A rendezvény kiemeli a kereszténységség egységét, felekezeti hovatartozástól függetlenül. Az idei év anyagát az indonéz keresztények állították össze, a központi igéje pedig így hangzik:

„Az igazságra és csakis az igazságra törekedj…”(MTörv/5Móz 16,18-20)

Kollégista diákjainkkal mi is bekapcsolódtunk eme rendezvénysorozatba. Január 21-én hétfőn a Sarlós Boldogasszony Templomban Hatvani Zsófia református lelkésznő gondolatait hallgattuk meg, melyet közös éneklések egészítettek ki. Kedden és szerdán a diákok fakultatív módon vehettek részt Református Templomban és a Baptista Imaházban tartandó programokon. Az elmélkedéseket követően a résztvevők mindhárom helyszínen szendvicset kaptak a vendéglátóktól.
További képekért klikk ide!

,,Békesség e háznak! És minden lakójának!”- szólt az atyák köszöntése a kollégiumi házszentelés napján.

Házszentelésre már Mátyás király korából is vannak adatok, mely szerint Vízkeresztkor a plébános megkezdte hívei látogatását. A pap beszentelte, megfüstölte a házat, a kántor felírta a ház ajtajára, vagy az ajtófélfára a három király nevének kezdőbetűjét (G+M+B). Más értelmezés szerint a 3 betű a latin áldásformula kezdőbetűi: Christus Monsionem Benedicat = Krisztus áldja meg e házat! jelentéssel bír. 2019. január 9-én délután Rónaszéki Gábor plébános és Ivanics Zoltán káplán atyák vezetésével mindkét kollégiumban közösen meghallgattuk a házi áldást, ezt követően az atyák a kollégium minden helyiségét, a kollégista tanulók szobáit megszentelték. Közben Isten áldását kérték az itt élő diákok és az itt dolgozó pedagógusok életére. Az ajtókra pedig felkerült a 20+G+M+B+19 felirat. Ez a néhány betű egész évben emlékeztet minket arra, hogy a Jóisten védelmező keze otthonunk felett van, és viselkedésünket is ennek megfelelően kell alakítanunk.
További képekért klikk ide!

December 20-án csütörtökön délután tartottuk a kollégiumi karácsonyozást.

Először kollégistáink néptánc csoportja lépett fel, ahol a diákok mezősi táncot mutattak be Kátai Tibor tanár úr vezetésével. Őket Zsigóné Seres Judit kollégiumvezető csoportja követte, akik Balla Zoltán 11.b osztályos tanuló által írt és rendezett színdarabot adták elő, mely a szeretettre, az egymásra való odafigyelésre, a család fontosságára hívta fel a nézők figyelmet. Józsa Nándor tanár úr csoportjából a fiúk karácsonyi verseket adtak elő, melyben híres költőink ünnepi gondolatait ismerhettük meg, mindezt Jerzsele Zoltán zongoradarabja színesítette. Hugyik István tanár úr csoportjából néhányan Lev Tolsztoj: Pánov bácsi karácsonya című darabot adták elő, mely nem a csoda várására, hanem a mindennapok megélésére, embertársaink segítségére hívta fel a figyelmet. A lány kollégium tanulói Magyar Antalné és Gál Laura tanárnők vezetésével Csondor Kata: Add tovább! című számát énekelték el, melynek hallgatása közben két táncospár keringőzésében is gyönyörködhettünk.

Az estét közös ünnepi vacsora zárta az iskola ebédlőben, ahol a csoportvezetők apró karácsonyi ajándékokkal kedveskedtek a diákjaiknak ezzel is Áldott Karácsonyi Ünnepeket kívánva nekik.
További képekért klikk ide!

A karácsonyi készülődés a kollégiumban is nagy szerepet kapott. A folyosókra, a szobákba felkerültek az ünnepi díszek, szalagok, fényfüzérek. Vasárnaponként a kollégisták visszaérkezése után rövid műsor keretében meggyújtásra került az adventi koszorú 1-1 gyertyája is.

A diákok javaslatára december 4-én kirándulást szerveztünk Szegedre, ahol az egyetemi város nevezetességeit, főbb épületeit tekintettük meg. A Dóm téri és a Széchenyi téri adventi vásár lehetőséget biztosított a hiányzó karácsonyi ajándékok megvásárolására. A résztvevő diákok a Constantinum Intézmény jóvoltából ingyenesen ülhettek fel az Óráskerékre, így fentről csodálhatták meg Szeged városát. A délutános vonatos kirándulásról mind a 21-en pozitív élménnyel tértek haza.

Az adventi időszak alatt kollégiumi csoportok a kiskunfélegyházi programokba is bekapcsolódtak, melynek keretében esténként jégkorcsolyázni mentek a diákok, délutánonként pedig megtekintették a Mézeskalács Kiállítást és a Művelődési Központ Adventi Vásárát.

A lelki feltöltődést a Rorate miséken való résztvétel biztosította a korán kelők számára.
További képekért klikk ide!

A kiskunfélegyházi Constantinum Katolikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium, Szakgimnázium, Kollégium 2018.október 12-17. között 29 fő középiskolással és 2 fő kísérő pedagógussal kirándulást szervezett Székelyudvarhelyre. A csoport összetételét tekintve vegyesnek mondható, hiszen 9-12. évfolyamos, gimnáziumi és szakgimnázium tanulókból állt, akik között a lakhelyük alapján volt helybeli, bejárós és kollégista is.

A kint töltött idő alatt a székelyudvarhelyi Móra Ferenc Általános Iskola vendégszeretetét élvezve, betekintést nyerhettünk a mindennapi életbe. Bekapcsolódtunk az ottani ünnepségbe, ahol közösen emlékeztünk az október 23-ai eseményekről, továbbá a tanulmányi kirándulásunk során megtekintettük a környék nevezetességeit.

2018. október 12-én a MEKK Kft. által biztosított busszal 7:30-kor indultunk Kiskunfélegyházáról. Útközben megtekintettük a Maros bal partján elhelyezkedő Déva várát és felidéztük a Kőműves Kelemen című népballadát, amely a vár építését mutatja be. Székelyudvarhelyre a késő esti órákban érkeztünk.

Másnap, szombaton busszal Hargitafürdőről indulva, gyönyörű időben egy tartalmas túrán vettünk részt. Utunk a Madarasi Hargita hegygerincén vezetett és Ivóig tartott. Az egész napot felölelő 25 km-es út lehetőséget adott a baráti beszélgetésekre, a növényvilág, azaz a fenyvesek, a borókások és az áfonyabokrok megismerésére, továbbá a friss medvenyom is maradandó élményt jelentett az alföldi diákoknak. A csúcsra érve a hegyvonulat legmagasabb hegyéről (1801 m) gyönyörű kilátás nyílt a 20-25 km széles Hargita-fennsíkra, a Libán tetőre, a Görgényi havasokra, a Gyergyói havasokra, a Hagymás hegységre. Sajnos a Fogarasi havasok vonulta a pára miatt nem látszódott. A túrát a diákok eredményesen és balesetmentesen teljesítették, igaz kellemes elfáradtak a nap végére.

Vasárnap délelőtt Európa legnagyobb földalatti sóbányáját tekintettük meg Parajdon. A bányába külön busszal vittek le minket, ahová ,,A jó szerencsét!” feliratú bejáraton át kb 1,5 km-es alagút vezetett. A lenti levegő gyógyír a légúti megbetegedésben szenvedőknek, ehhez az ott található templom, az éttermek, a kalandparkok, a játszóterek, a különböző sportolási lehetőségek minden korosztály számára lehetőséget biztosítanak az ott töltött idő hasznos eltöltésére. Ezt követően a sóstavairól híres Szovátára mentünk, ahol a legnagyobb tavat, a Medve-tót sétáltuk körbe, miközben a tó körül elhelyezkedő lombhullató fák színpompás őszi leveleiben gyönyörködtünk.

Hétfőn a reggeli székelyudvarhelyi városnézés keretében megtekintettük a város nevezetességeit, közük a Városházát és annak dísztermét, továbbá az épület előtt található Orbán Balázs szobrot, majd elsétáltunk az Emlékezet parkjába, ahol 13 magyar király, író, és más híres ember mellszobra található. Ezt követően a Ferences Templom mellett található székelyudvarhelyi ’56-os emlékmű előtt tettük tiszteletünket.

Délben bekapcsolódtunk a székelyudvarhelyi Móra Ferenc Általános Iskola ünnepségébe, ahol az iskola névadójáról és az október 23-ai eseményekről emlékeztünk meg. Ünnepi beszédet mondott az iskola igazgatónője, Tifán Irén, továbbá Székelyudvarhely alpolgármestere Orbán Árpád, a mi iskolánkból Benő László tanár úr szólt a megemlékezőkhöz. Az egyik diákunk elszavalta Sajó Sándor: A veréb című versét, ezt követően pedig közösen elénekeltük az Ismerős arcok: Nélküled című zeneszámát. Az ünnepség közben a járókelőktől „odakiabált” ,,Veletek vagyunk!”, az  összetartozás érzését, a hazaszeretet fontosságát erősítette. Az ünnepség végén a városvezetés, az iskolavezetés és mi is koszorút helyeztünk el az iskola előtt található Móra Ferenc szobornál.

Délután Farkaslakára mentünk, ahol megtekintettük Tamási Áron szülőházát. A zsindelyes ház szobái Tamási Áron használati tárgyit őrzik, a falakat pedig alkotásaiból, leveleiből, fényképeiből összeállított gyűjtemény díszíti.

Napunkat a Gordon-tetőn található Jézus szíve kilátóba vezető közel három órás túrával, gyönyörű kilátással, naplementébe nyúló kirándulással zártuk.

Az utolsó előtti napot a helyiek szervezésében, a helyi iskolásokkal közösen töltöttük, melynek keretében Csíkszentdomonkosra utaztunk. Az út során több székely kapuban is gyönyörködhettünk, illetve kitekinthettünk a Csíksomlyói zarándoklat helyszínére is. Csíkszentdomonkoson egy vadászati kiállítás keretében vadásztrófeákat, illetve preparált állatokat, medvét, farkast, vaddisznót és siketfajdot tekintettünk meg. Ezt követően a hegyimentők előadását hallgattuk meg, akik az erdei túrázás veszélyeinek elkerülésére hívták fel a figyelmet. Ez után Erdély növény -, és állatvilágát ismerhettük meg egy interaktív előadás keretében. A képekkel szemléltetett, korábbi ismeretinkre is alapozott előadás a kinézetre hasonló fajok előfordulási helyét mutatta be nekünk.

Csíkszentdomonkoson járva megnéztük a Márton Áron Múzeumot is. A múzeumvezető lelkesedése minket is magával ragadott, miközben bemutatta a püspök életútját, munkásságát. Érdekes, hogy a 40-50 évvel ezelőtt írt írásai, mai is helytállóak.

Utunk során megálltunk Mádéfalván is, ahol megemlékeztünk a Mádéfalvi vérengzés áldozatairól.

Október 17-én a szerdán Korond városát érintve indulunk haza. Itt lehetőséget kaptak a diákok szuvenír vásárlására, hiszen az innét származó fazekas termékek világhírűek.

Úgy gondolom, hagyományainkat csak akkor tudjuk ápolni, ha ismerjük őket, pedagógusként pedig kötelességünk ezt átadni, megismertetni a ránk bízott gyerekekkel. Véleményem szerint ez a kirándulás elősegítette a határon túli magyarok megismerését, a megtekintett múzeumok, emlékházak, az ünnepség pedig hangsúlyozta az összetartozás fontosságát, a hazaszeretet erejét. Meggyőződésem, hogy ez a tanulmányi kirándulás maradandó élményt hagyott mindegyik gyerekben, és bízom benne hogy szüleikkel, vagy akár felnőttként szívesen látogatnak vissza Erdélybe.

További képekért klikk ide!

2018. október 24-én a lánykollégium diákjainak kezdeményezésére lehetőséget adtunk, hogy a diákok a kiskunfélegyházi Petőfi Moziban megnézzék a nagy népszerűségnek örvendő Csillag születik című filmet. Lady Gaga és Bradley Cooper főszereplésében játszódó film mindenkit érdekelt, így Magyar Antalné és Gál Laura kollégiumi nevelőtanárok kíséretében került megtekintése a film.

Hetek óta nagy érdeklődéssel és talán annál nagyobb izgalommal vártuk 2018.október 24. délutánját. Mindez nem volt véletlen, mert a fiúkollégiumból 17 diák, két tanár kíséretében az este fél hétkor Érden kezdődő Magyarország-Szlovákia férfi kézilabda EB-selejtezőre volt hivatalos.

Az odaút fegyelmezetten ugyanakkor jó hangulatban telt, a Konyha által vacsorára illetve hazaútra összeállított úticsomagot voltak, akik már ekkor sem kímélték. A Mercedes kisbuszról egy szivárványt is sikerült lencsevégre kapnunk.

A várakozás és az izgalmak nem voltak hiábavalók, mert férfi válogatottunk jó iramú játékával mindkét félidőben vezetett, mindezt pedig mi, a teltházas Sportcsarnokban – nem mindennapi élmény részeseiként – szemlélhettük, néhányan lelkes, szurkoló hangerejüket alaposan próbára téve. A hazafelé tartó úton már látszottak az elfáradás jelei „kis csapatunkon”, bár a lelkesedés és a jó hangulat megmaradt a fegyelmezettséggel együtt.

Meggyőződésünk, hogy szép és hasznos élmény részesei lehettünk és a csoporttal a jövőben is érdemes lesz ilyen „kiruccanást” tennünk.

További képekért klikk ide!

Országosan 2018. október 11 – 18. között került megrendezésre a 72 óra kompromisszumok nélkül elnevezésű rendezvény, mely minden évben az önkéntességre hívja fel a figyelmet. Az akció Magyarország fiataljait szólítja meg, hogy közösen tegyünk egymásért, másokért, környezetünkért. Kollégistáinkkal Ivanics Zoltán atya kérésére csütörtökön 45 fővel, pénteken pedig 20 fővel kapcsolódtunk be a rendezvénybe.  Kiskunfélegyházán eme eseményt Balla László alpolgármester úr nyitotta meg. Ezt követően a diákok megkapták egyen pólóikat, melyen az rendezvény mottója is szerepelt: ,,Több vagy, ha adsz!” Ez után a fiatalokat kisebb csoportokba osztottuk, akikkel a városi játszótereket tettük rendbe. Összeszedtük a faleveleket, az eldobott szemetet, felástuk a homokozókat, néhol lecsiszoltuk, lefestettük az ott található padodat. Pénteken a városi strand területén végeztek a diákok hasonló feladatokat.  Bízom benne, hogy a résztvevők bepillantást nyertek a szabadidő hasznos eltöltésére, méghozzá úgy, hogy miközben jól érezték magukat megtapasztalták, hogy milyen másokon segíteni, másoknak adni.

További képekért klikk ide!

2018. szeptember 27-én kollégistáink közül 12 fővel vettünk részt a Bács-Kiskun Megyei Család, Esélyteremtő és Önkéntes Ház azon szemléletformáló rendezvényén, amelynek célja volt, hogy az ép látású személyek is átéljék, átérezzék azt, ahogy a látássérültek élnek. A programsorozat keretében személyes élményekkel tarkított előadást hallgattunk meg Kácsor-Macska Zsuzsannától, aki a Magyar Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesületének az elnöke. Ezt követően a Desperado Étteremben sötétben, szemellenzőt viselve fogyasztottunk el egy menüsort, amely gyümölcslevesből, krumplipüréből, rántott húsból és savanyú uborkából állt. A mindennapok során bele sem gondolunk, hogy ezen alapfeladat milyen nehezen is teljesíthető látás nélkül. Úgy gondolom, ezen érzékenyítő rendezvény több diákot is rádöbbentett, hogy milyen kiszolgáltatottá tudunk válni az egyik érzékszervünk elvesztésével. Véleményem szerint az ilyen alkalmak, nagyon hasznosak, hiszen az itt szerzett élmények fejlesztik az egyén empatikus képességét és felhívja a figyelmet az esélyegyenlőség fontosságára.